Rengeteg briliáns magyar elme írta már be magát a történelembe, így nem is akkora nagy meglepetés az, ha egy-egy újabb nevet hallunk a különböző tudományterületek történetét kutatva. Inkább nagy örömöt él át az ember ilyenkor, hogy honfitársai között ennyien voltak képesek arra, ami miatt anno Akhilleusz még az életét is képes volt beáldozni, mégpedig a nevük fennmaradásának bebiztosítására.

A középiskolai fizika órákon is tanulunk az úgynevezett villanymotor működéséről, de azt kevesen tudják, hogy feltalálásában szerepet játszott egy magyar férfi, nem is akárki, hanem egy püspök, Jedlik Ányos.

A villanymotor elektromos áramot alakít át mechanikus energiává, általában forgó mozgás által. Az ilyen típusú motorokat az autózásban használjuk elsősorban. Bár a villanymotornak a története nem Jedlikkel kezdődött, mivel előtte olyan 100 évvel egy másik püspök, Andrew Gordon kezdett el Skóciában kísérletezni ilyen eszközökkel, a híres amerikai feltaláló Benjamin Franklin még az 1740-es években szintén leírta a villanymotornak a működési alapjait jegyzeteiben, így Jeldik már folyó munkába kapcsolódott be felfedezéseivel, kísérleteivel.

1827-ben szólt hozzá a magyar fizikus Jedlik Ányos a villanymotor kikísérletezéséhez azáltal, hogy elkezdett elektromágneses tekercsekkel kísérletezni a diákjaival, kommutátor találmányával megoldotta a folyamatos forgatás technikai problémáit és létrehozta első saját készülékeit, amiket “elektromágneses automatikus rotoroknak” nevezett el. Talán először nem is gondolta, hogy ezzel hozzátesz valamit a nagy egészhez, hiszen ő maga tényleg csak tanításra használta ezeket. 1828-ban Jedlik egy olyan eszközt tudhatott magáénak, mely tartalmazta az állórészt, a rotort és a kommutátort, de nem használt a készülékhez állandó mágneseket, a mágneses teret csak a tekercsükön átáramló áram hozta létre.