A munkaerő-kölcsönzés és a munkaerő-közvetítés két egymástól eltérő foglalkoztatási forma. A kölcsönző cég (pl. munkaerő-kölcsönző ügynökség) saját alkalmazottait „kölcsönzi ki” egy másik cég számára egy meghatározott időre vagy projektre. A munkavállaló a kölcsönző céggel áll munkaviszonyban, de a tényleges munkavégzés helyszíne és a szakmai irányítás a kölcsönvevő cégnél történik. A fizetés is ez alapján történik: A kölcsönvevő cég az óradíjat vagy a projektalapú díjat a kölcsönző cégnek fizeti ki, aki ebből ad fizetést a munkavállalónak.

Ha például egy gyárnak vagy vállalkozásnak ideiglenesen több dolgozóra van szüksége egy nagyobb megrendelés teljesítéséhez, akkor megbízza a kölcsönző céget, hogy meghatározott időre biztosítson számára dolgozókat. Abban az esetben viszont, ha egy vállalat egy új mérnököt szeretne felvenni, akkor megbízza a közvetítő céget, hogy találja meg neki a legjobb jelöltet. Az új mérnök a megbízó vállalattal fog munkaszerződést kötni. Vagyis közvetítés esetén a szolgáltató (közvetítő cég) segít egy vállalatnak megtalálni a megfelelő munkavállalót, aki aztán közvetlenül a megbízó cégnél kerül alkalmazásba. A közvetítő cég csak a toborzási és kiválasztási folyamatot végzi, például álláshirdetést ír, interjúkat szervez, és javaslatot tesz a megfelelő jelöltre. A közvetítés után a foglalkoztatás tartós lesz, a munkavállaló a megbízó cég állandó munkatársa lesz.

A munkaerő-kölcsönzés jellemzően időszakos vagy projektalapú foglalkoztatási forma, például szezonális időszakokban vagy nagyobb projektek esetén. A kölcsönző cég nemcsak a toborzásért felelős, hanem a munkavállaló bérét is ő fizeti ki, és ellátja a munkáltatói kötelezettségeket (pl. adózás, járulékfizetés). A kölcsönvevő cég mentesül a munkavállalót érintő adminisztratív terhektől is. A vendéglátóiparban, a mezőgazdaságban és a turizmusban gyakran élnek a munkaerő-kölcsönzés lehetőségével és előnyeivel.