Itt a karácsony, amikor nagyon sok ember amellett dönt, hogy ajándék gyanánk áttatot vásárol a gyerekének, szeretteinek. Az ilyen vásárlások azonban sok esetben rossz véget érnek, hiszen, megúnják a kisállatot, és/vagy megbánják utólag, hogy beszerezték őket, ezért kidobják őket az utcára (ez a rosszabb eset), jobb esetben pedig eladják őket. Ezt elkerülendő jó lenne, ha a vásárlók végiggondolnák, hogy az árucikk jelen esetben és élő állat, akivel nem lehet csak úgy szórakozni, neki is van lelke, melyet komolyan össze lehet törni a rossz bánásmóddal. 

A kisállatok esetében be kell látnunk, hogy a cukiságon és a vidámságon túl sok nehézségünk is lesz: ez garantált. Ugyan úgy, mint egy kisbaba esetében, a kisállatnak is hozzá kell szokni az életformánkhoz, és akkor már minden rendben, de sok esetben nekünk is hajlandónak kell lenni arra, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat, és hogy hajlandóak legyünk rugalmasan hozzáállni a jövevényhez.

A kölyök kutyák esetében kell a legkörültekintőbbnek lennünk szerintem, hiszen a cicák esetében nem kell annyi mindenre odafigyelni, ahogy a rágcsálók is nyugodtan ellehetnek magukban, max oda kell figyelni hogy ne rágjanak szét mindent. Viszont a kutyák fajtától függően nagyon változóak lehetnek, és azon belül is vannak kisebb-nagyobb eltérések.
A mi bolognese kutyánl például nagyon ragaszkodó volt és szerető, de idegbetegsége miatt a fél rokonságot és ismerősi kört szétharapta.

Egy kölyök kutyához pedig alapból nagy türelem kell, hiszen nem elég, hogy takarítani kell utánuk, de még izgágák is, és folyton az ember körül lihegnek. A legjobb barátnőmnek is van egy Goldija, most 5 hónapos, és állandóan a nyakamba liheg, és hiába szeretem, nem tudom megszeretgetni, mert folyton a nyálas pofijába ütközöm és a vad szeretetével letipor.