A Napunk a tudósok szerint már 4.5 milliárd évvel ezelőtt is létezett, azaz éveinek száma jóval meghaladja a Földét, ahogy az összes többi Naprendszerünkben található bolygóét. A Nap körül akkoriban egy gázból és porból álló spirál mozgású korong keringett, melynek belső részében 1500 fokos hőmérséklet lehetett.

A kémikusokat, fizikusokat, köztük is az űrkutatással foglalkozó tudósokat régóta foglalkoztatja a Nap, azon belül is az, hogy vajon milyen lehetett akkor, amikor még fiatal csillag volt. Elvileg meglehetősen nagy kitörései lehettek, legalábbis ez volt a feltételezés, és erre kerestek bizonyítékokat. Ahhoz azonban, hogy bizonyítékot találjanak egy olyan testre, bolygóra lett volna szükség, mely korábbról származik mint bolygóink, és mely tartalmaz emlékeket erről az időszakról.

Mint kiderült ásványok születtek ebben az időben: a mai műszereink segítségével vizsgáltak meg a különféle Földre hullott meteorotokat. Egy  ilyen vizsgálat során találtak egy élénk kék színű kristályos anyagot, a hibonitot, mely bár szörnyen aprócska, egy méretéhez illő lézer vágóval mégis fel tudták nyitni.

Félreértés ne essék, nem a napból keletkeztek ezek a kristályok, hanem a meteorban már kialakulóban volt a kristály, csak beépültek a szerkezetébe a Napból származó szubatomi részecskék. Héliumot és neont találtak a kristályokban, melyek bizonyítják, hogy a Nap heves természetű volt fiatalon.